Hogyan kezdtem írni?

Amikor minden elkezdődött, avagy hogy is jutott eszembe az írás és hogyan lett ebből könyv?

Állítom, hogy ez még gyerekkoromban kezdődött azzal, hogy már akkor is rengeteget olvastam. Imádom a könyveket és a mai napig nagyon szeretek olvasni, na persze most a kislányom mellett sajnos kevesebb időm jut rá, de azért igyekszem így is annyit olvasni, amennyit lehet. J

Középiskolás voltam, amikor egy énekóra alkalmával (amin épp helyettesítés volt) borzasztóan unatkoztam és elkezdtem egy történetet irkálni a füzetembe a barátnőim és a saját életemről. Ez persze csak önmagam szórakoztatására indult, de aztán mikor megmutattam a barátnőimnek a kb. 5 oldalas művet, kíváncsian néztek rám a végén és megkérdezték: "Oké, és mikor jön a következő?" Nem értettem miről beszélnek, mégis milyen következő? "Hát a folytatás!" - mondták lelkesen. Először jól szórakoztam rajtuk, majd kiderült, hogy ők teljesen komolyan gondolják, hogy ezt folytatni kell. Na így született meg egy 35 részes "sorozat" a történetekből, amik akkor még csak 5-10 oldalból álltak. Ez a szenvedély nekem a későbbiekben is megmaradt, így egyetem alatt is folytattam az írást. J

Akkor határoztam el, hogy majd egyszer fogok írni egy könyvet. Én eredetileg esküvőszervező szerettem volna lenni, de az életem akkor másképp alakult, viszont innen jött az esküvős témaötlet. 

A könyv végül 6 évvel ezelőtt sikeresen elkészült. Aztán nem tudtam mihez kezdjek vele. Megpróbáljak kiadót keresni, vagy inkább ne? Végül nem csináltam semmit, a mű elkészült, igen, az alkotó pedig pihen. J Boldog voltam, hogy írtam egy több mint 200 oldalas regényt, és nekem ennyi akkor elég volt. Azóta időről időre elővettem, átolvasgattam, kiegészítettem, tökéletesítgettem.

Mígnem a kislányom idén nyáron belenyúlt a telefonomba, (miközben a telefon a kezemben volt) és őszintén fogalmam nincsen mit nyomott meg, vagy mit csinált, de behozott egy oldalt, amin egy kiadó hirdette magát. Felötlött bennem a gondolat, hogy lehet, hogy eljött az ideje? Miért is ne?

Fogtam magam és nekiálltam kiadókat keresgélni, elküldeni nekik a jelentkezésemet, hogy egyáltalán vajon vevők-e a könyvre, mégis mit mondanak rá. Persze volt, aki nem válaszolt, volt aki most nem vállalja új könyvek kiadását stb. És végül megtaláltam a legszimpatikusabb kiadót, akikről csak jót hallottam és olvastam. Nagyon sokat gondolkodtam rajta így is, mert ez nagy lépés, és első könyves szerzőként költséges is. De aztán úgy gondoltam, hogy egyszer élünk. Próba cseresznye. Ha sosem próbálom meg, akkor sosem fog kiderülni, hogy az embereknek tetszik-e a könyvem? 

Tehát belevágtam, és így jelenhetett meg november végén az első (és remélem nem utolsó) könyvem, az Esküvői kalamajka. J

Leírhatatlan érzés, amikor megírsz egy történetet és ez egyszer csak könyvformát ölt és a kezedben tarthatod. Még mindig alig hiszem el. J

Nem tudom, hogy mennyire lesz sikeres a könyv, de én hiszek abban, hogy mindenkinek tetszeni fog, aki szereti a romantikát, a humort, a csavaros történeteket, és nem mellesleg az esküvőket is. J

A régóta őrzött álmom valóra vált és ez nagyon boldoggá tesz! J

Aki szintén hasonló cipőben jár, azoknak üzenem, hogy ha minden jel arra mutat, hogy érdemes belevágni, akkor egy percet se habozzon, mert ha sosem próbálja meg, akkor sosem derül ki, hogy tényleg érdemes volt-e. Minden lehetőség rejt magában kockázatot, de van, amikor megéri vállalni. J