Az írói lét nehézségei anyukaként

 

Az Esküvői kalamajkánál még nem volt ilyen "nehezítő körülmény". :)

De most? Most, hogy újra elkezdtem írni, egy két éves mellett már nagyon nem ugyanaz. Kezdjük azzal, hogy hiába zsong a fejed az ötletektől, nem tudsz leülni írni, mert a gyerkőccel vagy egész nap. Ha előszeded a laptopot, ő is szeretne gépelni. Ha előszeded a füzetedet, elveszi a tolladat. És néha még használja is! :)

Aztán jönnek azok a csendes percek, amikor a gyerkőc végre alszik délután. De akkor jönnek a teendők sorra, amit meg kell csinálni, mert míg fent volt, és pörgött és te utána rohangáltál, nem volt rá időd. Főzés, mosás, takarítás, teregetés, vasalás stb. Ha ezeken túl vagy, végre leülsz, de.... felébredt a gyerek. :) 

Na jó, pánikra semmi ok, lesz még idő este is. Mikor este letetted a gyereket, elpakoltál, vacsoráztál, végre leülsz, végre írsz is. Hurrá! :)

Aztán másnap reggel leülsz a gép elé, visszaolvasod, amit este írtál és azon gondolkodsz, hogy ezt biztos, hogy nem te írtad.... ekkor rájössz, hogy késő este, fáradtan, nem biztos, hogy a legjobb ötlet írni. :)

Amikor viszont végre tényleg van  egy kis időd napközben, haladsz is, boldog vagy, eljön az a pillanat, mikor annyira bele vagy merülve a gondolataidba, hogy nem figyelsz a külvilágra. Ott hagyod a gépet csak egy pillanatra. Ez az egy pillanat elég ahhoz, hogy a gyerkőc felbukkanjon, majd csak úgy reflexből rácsapjon a billentyűzetre, és mire kettőt fordulsz ő már ott sincs, te pedig gyanútlanul ülsz vissza a géphez. 

Ha szerencséd van, egyből látod, hogy valami nem stimmel. De előfordulhat, hogy pont olyan helyre írt be, amit nem is figyelsz és csak a legvégén lesz furcsa, mikor újraolvasod a regényt és a szöveg közepén hirtelen egy kódolt számsort látsz, mintha valami informatikus ült volna a gépnél helyetted. :)

Mi a tanulság? Mindig fontos a regény többszöri ellenőrzése... de gyerek mellett? Háromszor olyan fontos. :)